A hulladékoncesszió árnyékában

A hűtőközeg lefejtése nem választható lépés, hanem jogszabályi kötelezettség: mielőtt egy hűtő-, klíma- vagy hőszivattyús berendezés leszerelésre vagy ártalmatlanításra kerül, a benne lévő fluortartalmú üvegházhatású gázt képesített szakembernek kell visszanyernie. A lefejtett közeg sorsa ezután kétfelé ágazhat: ha regenerálható, értékes nyersanyag — ha nem, klímagáz-hulladékként kell szakszerűen kezelni. Ez a cikk azt mutatja be, hogyan néz ki mindez a gyakorlatban egy magyarországi cég szemszögéből.

A regenerált hűtőközeg minősége — definíció szerint — egyenértékű az új, gyárilag előállított anyagéval: a regenerálás pontosan azt jelenti, hogy a visszanyert közeget a szűz anyag tulajdonságainak megfelelő szintre dolgozzák vissza, és ezt az AHRI-700 szabvány szerinti bevizsgálás igazolja. A kérdés tehát nem az, hogy a regenerált közeg „elég jó-e”, hanem az, hogy mikor melyiket éri meg — vagy éppen melyiket szabad — használni.

Ebben a cikkben tisztázzuk a fogalmakat, amelyeket a piacon gyakran összemosnak, és végigvesszük a döntési szempontokat.

Az F-gáz rendelet (az EU 2024/573 rendelete) alapján ma már két szervizelési tilalom is hatályos: 2025. január 1. óta a hűtőberendezéseknél, 2026. január 1. óta pedig a klímaberendezéseknél és hőszivattyúknál tilos a 2500 feletti GWP-értékű, újonnan gyártott hűtőközeg használata karbantartáshoz és szervizeléshez. Regenerált vagy újrahasznosított közeggel ugyanez a munka hűtésnél 2030-ig, klímánál és hőszivattyúnál 2032-ig jogszerűen elvégezhető.

Ez a két mondat a lényeg — a részletek viszont sok üzemeltetőnél döntenek arról, hogy egy meglévő hűtőrendszer meddig tartható üzemben, és mennyiért. Nézzük sorban.